Elveszni a részletekben

A korábbi posztomhoz visszatérve, már csak 7 King könyv hiányzik a gyűjteményemből. Azt tűztem ki most magamnak erre az évre, hogy a lehető legtöbbet beszerezzem a listáról. Azt nem mondom, hogy mindet, mert a Búra alatt még eléggé drága a boltokban. 🙂

Pár dolog idegesít a regényekben. Az egyik, amikor az amerikai focit rugby-nek fordítják. Ez főleg a 90-es években fordított könyvekre vonatkozik. A szövegkörnyezetből tudom, hogy nem rugby-ról van szó. Itthon nem  sokan ismerték az amerikai focit, abban az időszakban. Ezen még annyira nem is húzom fel magamat, mert többnyire csak mellékszálkén érinti az író ezt a témát.

A másik, ami jobban zavar. A szájbarágós karakter jellemzés. Amikor tetőtől-talpig leírják, hogy mennyiért vette azt a  ruhát a boltban, és az értelmetlen márka felsorolás. Nyilván, ha a főszereplő egy divatcég elnöke, akkor van értelme  ennek. Ha egy hétköznapi emberről van szó, akkor legszívesebben kihagynám azokat a részleteket. Itt egy példa a könyvből, amit most olvasok: “Megtalálta. Pontosan ez kellett. Az a Prada cipő, amit az előző havi Vogue magazinban látott. Visszafogott, ugyanakkor az összhatás szempontjából kellően figyelemfelkeltő darab. A kis fekete ruhával, amit a múltkor fillérekért vett a rue du Dragonban, tökéletes lesz. Egyszerűen lélegzetelállító. Elmosolyodott. Jeanne Korowa az íróasztala mögött ülve kinyújtóztatta a tagjait. Ezzel is megvolt, nagy nehezen végre kitalálta, mit vegyen fel az este. Hogy az öltözék az alkalomnak is megfeleljen, és jól is érezze magát benne.” Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Minden egyes reggel, amikor a főszereplő felkel, akkor leírja ilyen részletesen, hogy mit visel. Érdekes, de a tájleírásoknál nem érzem azt, hogy szívesebben lapoznék a következő párbeszédig. Ezen a téren Kingen edződtem, bár egyszer-kétszer nála is éreztem már. De neki megbocsátom. 🙂