Zenék íráshoz

Tudom, kicsit elhanyagoltam mostanában a blogomat, és a Kedves Olvasóimat is. Nincsen mentségem erre a szörnyűséges tettre. Annyiban reménykedek, hogy az elkövetkező napokban/hetekben szolgálhatok majd néhány érdekes infóról.

A listák megszállottja vagyok. Igaz, a moly.hu nagyon nagy segítségemre van, de órákat tudok elpepecselni a listákkal, hogy mit olvastam eddig, milyen könyveket szeretnék majd megvenni stb. Most jött el az idő, hogy összegezzem azokat a dalokat, amiket az írás alatt gyakran hallgattam.

Az Alan Wake játék után az első dolgom volt, hogy beszerezzem a soundtrack-jét, a mai napig fent van a telefonomon.

Trónok harca és Juan Rodriguez hangja számomra teljesen egybefonódott. Sokszor nem is az írásra koncentráltam, hanem a zenére.

 

Végül egy örök kedvenc Tankcsapda szám, szinte mindet be tudtam volna linkelni. 🙂

 

Hamarosan érkezek még pár érdekes infóval.

Advertisements

Új tervek

Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy megjelent a regényem. Néha csak ülök az asztalnál, és találomra lapozgatok a könyben. Néhány mondatról, bekezdésről eszembe jut, hogy éppen milyen zenét hallgattam miközben írtam, mit ittam, mit ettem. Újra átéltem az egész alkotói fázist. Nem csak a kedves dolgok rémlettek fel. Sokszor görcsösen ültem a gúnyosan villogó kurzor előtt, és teljesen leblokkoltam. Azt az érzést viszont semmi pénzért nem cserélném el, amikor megkaptam az SMS-t a futártól, hogy délután hozza ki az első példányokat.

A mai nap volt az első az utóbbi időben, hogy adtam magamnak egy kis szünetet, és nem gondolkodtam a regényemen. Az a pár óra mentett talán meg, hogy nem bolondulok meg. Nem nézem naponta a blogokat, újságokat, hogy kiket kellene felkeresnem, hogy mondjanak véleményt a regényemről.

Most jutottam el oda, hogy kitűzzek magamnak újabb célokat a jövőre. Szeretnék kint lenni a következő Könyvfesztiválon. Olyan jó olvasni, hogy milyen élményekkel gazdagodtak mások az eseményen, én is át szeretném egyszer ezt élni. 2. cél: Egy új regény 🙂 (Ötletek már vannak.)

Regény a láthatáron

Valami ilyesmit érezhetett Jack Sparrow, amikor meglátta a távcsövén keresztül, hogy ott úszkál nem messze tőle a Fekete Gyöngy. Vagy Roland, amikor meglátta először a Setét Tornyot. Hamarosan én is az utam végére érek, és megjelenik a regényem. Hogy utána rálépjek egy ismeretlen és veszélyesebb útra. Itt fog minden eldőlni, hogy érdemes volt-e belekezdenem az egészbe, és nem kell visszakullognom.

Már nagyon közeli a határidő, hogy a Kedves Olvasók is a kezükbe vegyék a regényemet. Ha valakit érdekelnek a további részletek, akkor hamarosan jelentkezek még. 🙂

Ismét egy jó könyv, ezúttal kutyákról

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete könyve mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Az utóbbi időben se az elkezdett könyveimmel, se az írással nem tudtam úgy haladni, ahogyan szerettem volna. Akkor találtam rá erre a könyvre. Nem szépítek a dolgon, az utolsó pár oldal nagyon mélyen megérintett engem.  Minden egyes mondat egy személyes élményt ébresztett bennem, amivel még inkább magával ragadott a történet. Fiatalabb koromban teljes érdektelenséget váltott ki belőlem a Beethoven filmek, és társai. Szenvedés volt minden egyes perc, amit a tévé előtt töltöttem.

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor végeztem az általános suliban, és a Béla térről megállás nélkül rohantam haza, mert tudtam, hogy anyáék akkor meghozták már az első kutyusunkat Harcról. A táskám jobbra-balra lengett a hátamon, de nem foglalkoztam vele, hogy mit gondolhatnak rólam mások. Azóta tart ez a szerelem köztem és Brandon között (tricolor beagle kan), tudom mostanában eléggé gyakori keresztnév, de a mentségemre szolgáljon 2001-ben még nem sokan ismerték.

Zene

Már korábban írtam róla, hogy az elmúlt pár évben nagyon sokat változtam, ami reményeim szerint csak a javamra szolgált. 18 évesen, az érettségi után nem tudtam volna elképzelni, hogy idáig fogok jutni ennyi idős koromra, és ennyi barátom van, akikre számíthatok.

Most konkrétan a zenei ízlésemről fogok nyilatkozni. Amennyire visszaemlékszem mindig rock/metal zenét hallgattam. Kezdve az amerikai/angol zenekarokkal: Kiss, Deep Purple, Judas Priest, Queen, Iron Maiden, Metallica. A hazaiaknál bekapcsolódott az Alvin és a mókusok (egyik nagy álmom vált valóra pár éve, amikor eljutottam a koncertjükre), Tankcsapda és Depresszió. Párral  ki lehetne még egészíteni a listát, de egy könnyedén behatárolt képet kaphatunk a zenei ízlésemről. Magamat is meglepem, hogy miközben ezt írom, Chopin-t hallgatok. A klasszikus zenét messziről elkerültem eddig. Ha tévében elkaptam egy koncertet, meg sem vártam, hogy milyen darabot adnak elő, egyből ellapoztam. Unalmasnak tartottam, mintha mindegyik ugyanolyan lenne, nem tudtam különbséget tenni köztük.

Nyilván nem lettem pár nap alatt a klasszikus zene ismerője, de azt felismerem, ami tetszik nekem. Azért is írok erről, mert elgondolkoztatott, hogy milyen novellákat írhatnék, ha közben nem a megszokott zenéimet hallgatom. Sokan azt mondták, hogy őket zavar a dalszöveg írás közben, engem nem különösebben. A hétvégén ki fogom próbálni mindenképpen.

A mai nap folyamán az tűnt fel egyszer, hogy elhallgatott a zene, ami másfél órán keresztül szólt.

 

Kalandjaim a Kaposvár-Pécs útvonalon

Szeptember előtt nem gondoltam volna, hogy bírni fogom a rendszeres buszozást. Igaz, nem kell olyan sokszor megtennem a távot, mindössze heti egyszer, meg még pár alkalommal. Ezt a másfél órát általában igyekszek hasznosan eltölteni. Novellákat dolgozok ki, amit a zötykölődő buszon próbálok felírni a füzetembe, vagy a telefonomba. Akad persze olyan nap is, amikor elnyom az álom és a pécsi végállomáson ébredek, ezeknek is meg van a varázsa.

Minden élethelyzetben képes vagyok a jó dolgokra összpontosítani, ezért a sokaknak unalmasnak tűnő utazást is felhasználom a gondolkodásra. Olyan emberekkel találkoztam eddig, akiknek a karakterét esetleg fel tudom majd használni egy-két történetemben, ha nem is 100%-os azonossággal.

Már felszállás előtt észreveszem, hogy kik azok, akik legelsőnek szállnak fel a buszra, és majdnem a sofőrt is kitúrja, hogy minél jobban lásson, mert látnia kell. Máshol nem olyan jó neki. A második helyen felszálló a hátsó ajtóhoz ül, hogy közel legyen az ajtóhoz, ha majd ki kell gurulnia menet közben. Akkor legalább közel lesz, az biztos.

Rólam biztos azt gondolják, hogy van ez a szakállas gyerek, aki az ablaknak dőlve alszik, és egyszer felébred, letörli a szakálláról a nyálat és hirtelen felír valamit a füzetébe. Páran azt gondolhatták, hogy a nyerő lottószámokat álmodtam meg, és belepillantanak a papíromba. Miután megértették a mondat értelmét, elmenekülnek a busz hátsó részébe, és folyamatosan keresztet vetnek közben.

Ezt írtam le: Hogyan végezzek egy idegesítő utassal? 1. ….

A vihar

Végre ez nem olyan bejegyzés lesz, hogy elmondjam éppen mit olvastam/írtam. A karcolat.hu oldalon megjelent egy írásom. Talán az utóbbi időszak elsőnek tudtam horror témában alkotni. Remélem tudom folytatni a későbbiekben megkezdett utat.

Az alábbi linken lehet olvasni: http://karcolat.hu/irasok/horror/kraken/a_vihar